2009. február 9., hétfő

Farsangi Meg Bál



Csík Szent Szereda egy napsütéses Szombat délután tárt hideggel várta csapatunk apraját-nagyját, ebből is inkább az apraját, mivel a nagyja otthon „meditált” :)).
Beültünk hófehér, ügyes autócskánkba és Pityesz Pityke csigatempójú sebbeségével robogtunk a cél fele. Szinte szem pillantás alatt ott teremtünk, úgy látszik a csiga szárnyakat kapott, amit mi úgy szeretünk. Nem sokáig ácsorogtunk, inkább forogtunk és átváltoztunk farsangi mi magunkká. Elő a maszk, a jelmez, indulhat a bál.
Józsi(zsu) félrecsapta sapkáját,mert „ce dracuu?”, kézbe kapta szerszámos ládáját, amely félédes csodaszer(számot) takargatott. De Pity lovag se hagyta magát, kardját oldalára vágta, fejét nemes arannyal borította és pitykén kihúzta magát. Dr. Réquaa fehér kötényét magára öltve vonult az emberiség szolgálata érdekében segíteni. A Macska is próbált a bál helyszínére somfordálni, farkát behúzta, úgy bujkált. De Bin Ancsiii szeme mindent lát, turbánja alól a bomba mindig készen áll.
A megbál zsúfolva tömve volt, azt mondják 32 volt a létszám. Mindenfele gyanús alak, egymást váltotta a cigány, a skót, a lady, a doki, a malac, a tigris, a szakács, csipike és kitudja még hány mesebeli kúrta-furta figura. Színes egy társaság!
Csapatunk, hogy erejét megmutassa három próba tétel elé állíttatott. Elsőként egy farsangi csákó elképzelése és kivitelezése került a felszínre. Ollók villogtak, ötletek repkedtek, keresztek formálódtak, míg elkészült csákónk, melynek neve: Cruce Roşu Demidulce. Hősiességét mutogatva, lovagunk diszkréten háta mögé rejtette C.R.Demidulcet, s úgy csempészte minél messzebbre.
Következő megmérettetés a tánc parkett ördögeinek adott lehetőséget, felkérve minden kedves jelenlevőt, hogy mutassák be táncolni tudásukat. Dicső Pity lovagunk és doktrína párja kimagasló teljesítmény mutatott. Utolsó próba tétel a fa héjas pogácsa kanállal való szállítása volt, amelynek habár szabályai homályban maradtak előttünk, a zsűri szerint mégis helyesen cselekedtünk, és megkaptuk érte a finom nyalókát.
Ezek után a mulatság folytatódott, pörögtek a szoknyák, mozogtak a lábak, ürültek a poharak, vagyis fogyott a bájital.
Éjfél is rég elmúlt, de a jókedv nem apadt.Későre járt, mire kifulladt a társaság. Így szedelőzködni kezdtünk és a jövőheti viszontlátás reményében elbúcsúztunk névtelen maszkos barátainktól.
(Bidiga Anna-Mária)

2009. február 3., kedd

Nekünk is jár a szórakozás


A Vörös kereszt csapata a hétvégén Királykőn pihente ki egész éves tevékenységét. A mini szilveszter ugyan kicsit későre esett, mi így is jól éreztük magunkat. Pénteken estére érkeztünk meg, a hosszú úton mindenki megéhezett. Az általunk készített és csomagolt ételeket mindenki jóízűen fogyasztotta. Az esti program Activiti volt, a két csapat egyetlen pont különbséggel zárt, de nem is az eredmény hanem a hangulat volt a fontos. A ganajtúró gombolyag elég nehéznek bizonyult, de a lábbalhajtósfavideó sem volt egyszerű elmutogatni. Az éjszakai órákban a társasjátékok is előkerültek, sakk, malom, Pingpong, stb. Másnap mindenki első dolga volt, hogy kinézzen az ablakon, a kilátás nem volt mindennapi. Reggeli után röktön sétálni indultunk, volt hógolyózás mosdatás, minden ami belefér. Kincső kissé be pit bullt így senki nem úszta meg szárazon, főleg ő nem. A hosszú és kimerítő séta után mindenki kidőlt, de a mi Pityu vezérünk állta a sarat, az álmatlanságban szenvedő Szendével, így elkészült a fincsi flekken is. A nagy ebéd és egyben vacsora után következhetett az Activiti visszavágó. Az este nem sikerült túl hosszúra mivel a panzióban elszállásolt néhány család miatt nekünk is villany oltást fújtak a házigazdák, na meg Cókáné. Vasárnap reggel csomagolás után fájó búcsút vettünk Cókánétól aki Pityuval már nem mert hazamenni. Egy utolsó sétára indult a csapat, Kincsőt kivéve aki a szétcincált lábával már nem tartott velünk. Néhány jó fotó után mi is elindultunk hazafelé, remélve hogy következőkor már többen is velünk tartanak az önkéntesek közül.

(Lakatos Éva)